Ez meg amaz

Persze nem a "kőkorszak", sőt nem is a napjainkban is élő festészet és grafika eszközeit akarom ismertetni. Az viszont tény, hogy a fényképezőgép "őse" a "camera obscura" - ma használatosabb nevén "lyuk-kamera" - nem maradhat említés nélkül. A zárt doboz hátfalára, a homlokfalon lévő kis lyukon át belépő fénynek fordított állású képrajzot adó hatását már időszámításunk kezdete előtt 300 évvel Arisztotelész is ismerte és a pontos leírását a méltán világhírű festő, Leonardo Da Vinci hagyta ránk.

Szemünk és "látóberendezésünk" anatómiáját ma már alaposan ismerjük, és azt, hogy a szem és a fényképezőgép működése rendkívül hasonló, ma már minden átlagos műveltségű ember tudja. Talán éppen ezért várja el, hogy a fényképezőgép "egy az egyben" olyan képet adjon, mint a saját szemével látott. Ez azonban nem mindig "jön be", még akkor sem, ha a gépen "minden" (?) automatikus: A helyzet ugyanis az, hogy látásunk folyamatát a természet (?) "alkotta" idegrendszerünk (amelyhez hasonló tökéletességgel működő rendszert az emberi tudomány eddig még nem alkotott) teljes egészében olyan - még tudatos/akaratlagos beavatkozásunkat sem igénylő - "automatikával" irányítja, amelynek precizitását a legdrágább és a "legmenőbb márkájú" gépek is csak megközelíteni tudják.

Szemünknek nincs szüksége a "blende" beállítására, a "méter-távolság" beállítására, az éles képrajz térbeli kiterjedésének, az ún. "mélységélességnek" a meghatározására, sőt az "érzékenység" (ASA/ISO/DIN) megválasztására sem. A szem egyaránt alkalmazkodik az átlagosnál százezerszer erősebb szikrázó tengerparti napfényhez éppúgy mint a holdfény, vagy a fényképészeti sötétkamra-lámpa fényéhez; érzékenysége egy órányi teljes sötétség után a hetvenötezerszeresére nő! Logikus, hogy ha egy géptől azt kívánjuk, legalább megközelítően feleljen meg mindennek, akkor elég mélyen kell a pénztárcánkba nyúlni a megfelelő technika megfizetéséhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felkészült fényképezéshez a legdrágább gépet kell választani, mint ahogy azt sem, hogy a drága gép mintegy garantálja a művészi színvonalú képet. Felkészülni ugyanis nem csak a géppel, hanem a viszonylag könnyen megszerezhető tudással is lehet. "Jó"-nak minden gép jó, legfeljebb arról van szó, hogy az olcsóbb gépekhez több hozzáértés kell. Tudni kell azonban; ez is viszonylagos! Ha elolvassuk az egyik legdrágább gép leírását, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a géppel való ismerkedésnek 52 pontja, a keresőben látható információknak 17 pontja, a felső kijelző ablak jelzéseinek 14 pontja, s a hátsó kijelzőnek 7 pontja van. Nem kell tehát hozzáértés?... ki-ki maga eldöntheti. Az viszont tény, hogy, "nyugaton a helyzet..." megváltozott! 1888-ban került piacra a KODAK No. l. jelű gépe, a máig ismert szlogennel: "You press the button, we do the rest!" (kissé magyarítva: Ön nyomja meg a gombot, mi elvégezzük a többit!) S ezzel tulajdonképpen helyben vagyunk; bízza ránk a többit! Legyen tehát bizalommal, mi értünk hozzá, segítjük Önt. A kínálat árai szerint a hazai beszerezhetőség két szélső értéke: 1990, ill. 662.500!-Ft. Írásomnak nem célja a direkt vagy indirekt reklám, sem pozitív, sem negatív értelemben. Éppen ezért sem gyártókat, sem típusokat nem fogok megnevezni, ehelyett mintegy kategorizálok, csoportosítok, ami persze azzal jár, hogy az árak különbözőségéből adódó átfedések némi pontatlanságot is jelenthetnek a jellemző adatok közlésekor.

Mintegy 10.000 Ft-ig terjed az ún. fix-fókuszú (Free Focus, Focus Free) objektívekkel készített gépek kategóriája. Legtöbbjük beépített villanóval (ceruza-elemmel működik) is, de legalább vaku-csatlakozó "papuccsal" van ellátva. Értelmezhető különbséget köztük az objektíveken feltüntetett fényerő-szám (pl. f/2.8; f/4.5) alapján tehetünk; minél kisebb ez a jelzőszám, annál gyengébb fényben is jó képet adnak. Előnyükként szokták hangoztatni, hogy nem kell bajlódni az élesség beállításával, mert 1,5 m-től a "végtelenig" minden éles. "Minden", de a szó valós fényképészeti értelmében: semmi! Gyermekkézbe, "első" gépnek "elmegy", de jobban járunk, ha befektetésünket megduplázzuk.

10 és 20 - 25.000 Ft között kaphatjuk azokat a gépeket, amelyek közepesen automatizáltak, vagyis, maguktól, végzik a kényes műveletnek számító film-befűzést, film-továbbítást, film-visszatekercselést, automatikusan állítják be (DX-kód, a film-kazetta jelzése a gép elektronikájának) az érzékenységet és ennek megfelelően a megvilágítást (expozíciót: lásd Fotó Piac újság l. szám). Megtalálható bennük a beépített vaku, a távolság-beállítást önmuködően végzik (jelzése a gépen: AF = Auto Fókusz), esetenként "dátumozó hátfallal", "vörös-szem-effektus" csökkentéssel, némelyüknél a tartozékokért (film, elemek, tok, hordszíj,...) nem kell külön fizetni. A kiválasztásnál itt is ügyeljünk az objektív fényerejére. A magam részéről egyetlen hátrányuknak tartom az ún. "átnézeti" keresőt, amelyet bár meglehetősen nagyalakúra és világos képet adóra készítenek, mégis előfordulhat, hogy némi figyelmetlenségünk esetén "lemarad" a képről a "téma" felső vagy alsó részének egy darabkája!

A 25-50.000 Ft közötti árfekvésben megjelennek azok a gépek, amelyekbe a beépített "programautomatikák" segítségével magunk szabhatjuk meg, hogy mit akarunk "kérni" a géptől (pl. mi választjuk a blendenyílást - ő válassza az expozíciós-időt (vagy fordítva), mi választjuk meg a fénymérés szűkebb vagy tágabb "célzott" területét, a vakuvillanás különböző funkcióit, esetleg a "makro" (=közelfényképezés) illetve a "panoráma-kép" üzemmódot. Megtehetjük azt is, hogy "manuális" üzemmódot kapcsolva mindent mi magunk határozunk meg - lám-lám; lehet, hogy mi jobban tudjuk mit akarunk a látványból "kihozni"? -, a gép legfeljebb kijelzi, hogy "nem ért egyet" elképzelésünkkel. Ennek a kategóriának jellemzője a különböző gyújtótávolságokat adó "zoom"-objektívek beépítettsége, ami kivétel nélkül minden gép velejárója. A zoom-objektívvel megtakarítjuk a különböző perspektivikus hatásokat adó "csere"-objektívek vásárlását, nincs szükség tehát a "normál-alapobjektív" mellé egy nagylátószögű és egy teleobjektívre. Érdemes azonban tudni (és a vásárlandó gép feliratozásából erről meggyozodni), hogy a "nagylátószögu" hatás a 25-töl 50 mm-ig, a "tele-objektív" (vagyis a messzelátó távcsövek képközelítő hatását adó hosszú gyújtótávolság) a 60-70-töl a 105-160 mm-ig terjed. A két határértéket a gépeken mindenkor feltüntetik. Természetesen vannak ezeken kívül szélsoségesen rövid ("halszem") és igen hosszú (500-2000 mm gyújtótávolságú) objektívek is, ezek azonban már csak az objektívcserét lehetővé tevő gépekhez, és a speciális feladatokhoz valók.

Az 50-100.000 Ft-os kategóriákban jelennek meg azok a keresők, amelyek (az ún. "pentaprizmák" és egy tükör segítségével) az objektíven keresztül valóban azt a képet engedik látni, amely ténylegesen a felvételi anyagra kerül. Ezek között már találhatunk olyan gép-vázakat, amelyek az objektív cseréjét lehetővé teszik. Meghaladja írásunk kereteit annak részletes ismertetése, hogy ezek a gépek (és a 100.000 Ft feletti "rokonaik" mi mindent tudnak, mint ahogyan nem térünk ki sem a digitális-gépekre, sem az - egyébként egyre közkedveltebb - APS rendszerű ADVANTIX gépekre sem. Ismerve a fotóamatőrök - sőt a szakfényképészek - anyagi lehetőségeit, a részletes ismertetések helyett inkább egy általános érvényű tanácsot szeretnénk adni az Olvasónak: Bármilyen, de különösen a nagyértékű gépek vásárlása előtt keresse azokat a kimondottan "szak"-üzleteket, ahol nem csupán esetenként több mint 100(!) géptípust találhat, hanem a választékon kívül olyan szakképzett - és ezenfelül bizalmat ébresztő, jól nevelten udvarias - kiszolgálással találkozhat, amely "vételkényszer" nélkül ad messzemenő tájékoztatást az ésszerű döntéshez. Mai világunkban, amelyben a nagyképűség és a lekezelés, a mindenáron való "kaszálás" sajnos nem ritka jelenség, bár nem "minden utcában", de azért van még olyan cég, amely ad a jó hírnevére. Különösen igaz ez a "mintaboltokra" vonatkoztatva, amelyekben a "márka védelme" okán ezt a magatartást maguk a gyártók - CANON, MINOLTA, NIKON, stb. - nem csak elvárják, hanem ellenőrzésekkel is garantálják.