A világ legöregebb és legmélyebb állóvize a Bajkál-tó. Ugyanakkor itt található a világ édesvíz készletének mintegy egyötöde. A Dél-Szibériában található tavat 1996-ban vették fel a Világörökségbe. Amit egyebek mellett egyedülálló ökoszisztémájának köszönhet. Így a Bajkál-tó és környéke, ami 8.8 millió hektár területet jelent, a rekorder lett ebben is.
Szibéria természeti értékekben és szépségben leggazdagabb vidéke a Bajkál-tó és környéke. A világ legnagyobb területe, amit a Világörökség részévé nyilvánítottak, ez több mint nyolcmillió hektárt jelent, ami magába foglalja a tavat és a körülötte lévő szárazföldeket. A Bajkál-tó a világ legöregebb és legmélyebb tava. Dél-Szibériában található, de vízgyűjtő terülte átnyúlik Mongóliába. A tó nagyságát jól mutatja, hogy az Észak-Amerikában található Nagy-tavakban található összes víz mennyisége mindössze a Bajkál-tóban lévőnek. Ez a víztömeg körülbelül huszonhárommillió köbkilométer. A tó hossza csaknem hétszáz kilométer, ami a Szentpétervár Moszkva távolságnak felel meg. A partvonalát, hogyha kiegyenesítenénk kétezer egyszáz kilométert kapnánk, a legnagyobb szélessége majdnem nyolcvan kilométert. Ezerhatszáz harminchét méteres mélységével a világ legmélyebb tava, mivel tektonikus (a földkéreg mozgásából kialakuló) árokban található.
A Bajkál környékén többféle nemzetiségű ember él, vannak itt oroszok, burjátok, jakutok, dilinek és evenkik. A különböző népeket összeköti az, hogy mindannyian szentként tisztelik a hatalmas tavat. Sajnos a Szovjetunió idejében óriási papírmalmot építettek a tó partjára, ami nagyon sokáig szennyezte az egyébként a vizet, ami egyébként olyan tiszta, hogy nyugodt szívvel lehet inni belőle. A Bajkál-tó korát harmincmillió évesre teszik, ezzel a legősibb eredetű az állóvizek sorában. A Földünkön található tavak többségének kora úgy harmincezer évre tehető.
A tavat több mint háromszáz patak és folyó táplálja. Ezek a kristálytiszta, sebes folyású vizek, a körülette lévő hegyek anyagát szállítják a tó felé, ahol hordalékukat szétteregetve, hosszan elnyúló homokos partszakaszokat építenek. Ezek a kis, síksági jellegű torkolatok érdekes színfoltjai a hegyek uralta csodálatos térségnek. A víz által szétteregetett homokos hordalékot a szél buckákba rendezi, majd ezek között lápok jönnek létre, amit egy idő után visszahódít a tó, majd jön a szél és így tovább. Ezek a buckák és lápok szervesen hozzátartoznak a Bajkál-tó egyedülálló ökoszisztémájához, ami miatt és más szempontok figyelembevételével a Világörökség részévé nyilvánították 1996-ban.
A tóban és környéken több mint ezerötszáz olyan speciálisan csak erre a vidékre jellemző állat- és növényfaj él, ami máshol nem található meg a Földön. Számos állat és növény már a történelem előtti korokban is itt élt. A tó körül található hegyekben érintetlen őserdők terülnek el. A környék gyéren lakott, itt szerencsére nincs sok munkalehetőség. Az ember és természet harmonikus egyensúlyát itt kevés dolog zavarja. Az itt élők jó része szegény, egyszerű, de boldog ember, mert a tajga és a Bajkál-tó megélhetést és végtelen nyugalmat nyújt számukra.
Forrás: Sulinet
